Téglagyártás

Image_Porotherm_kék éggel
A téglagyártás részletei sokat fejlődtek az évezredek során, de a lényeg ugyanaz maradt: a nyersanyag megválasztása, az agyag kitermelése, előkészítése, nedvesítése, formázása, szárítása, kiégetése.

Körülbelül száz évvel ezelőtt újfajta téglákat kezdtek kifejleszteni a teherhordó falazatokhoz. Míg a homlokzatokhoz alkalmazott burkoló- és klinkertéglák mérete és gyártástechnológiája nagyjából változatlan maradt, addig a falazás munkaidejének csökkentése érdekében jelentősen nagyobb lett a szerkezeti téglák mérete, az egyre szigorúbb hőszigetelési követelmények kielégítése érdekében pedig üregeket alakítottak ki a falazóelemekben. Példaképpen vessünk egy pillantást egy mai téglagyárra, nézzük meg, hogyan készülnek a korszerű, nagyméretű falazóelemek.

A bányából környezetbarát technológiával termelik ki az agyagot. A „környezetbarát” szó komoly karriert futott be az utóbbi időkben. Valóban fontos mindenkinek tisztában lennie azzal, hogy Földünket „nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”, ezért rögtön tegyünk egy kis kitérőt erre a területre. Az, hogy mit tekintünk környezetbarátnak – manapság már így, egybeírva – igen bonyolult kérdés. A téglagyártás alapanyaga a kezdetektől fogva az agyag, maga az Anyaföld. Találhatók benne apró mikroorganizmusok, kisebb rovarok, azonban az agyagbányászat által az élővilágban okozott károk össze sem mérhetőek mondjuk a fakitermeléssel, az erdőirtással. Az agyag kitermelése sem kétlábúak, sem négylábúak élőhelyét nem veszélyezteti. Előfordul, hogy az agyagbánya partfalában kisebb madarak, például gyurgyalagok élnek, azonban ilyenkor a kitermelés megkezdése előtt környezetvédelmi szakemberek bevonásával új helyre telepítik át őket.

A téglagyárakról azt is tudni kell, hogy gazdaságossági okokból szinte kizárólag az agyagbányák mellé építik őket. Ennek az az oka, hogy a nagy tömegű alapanyag nagy távolságra történő szállításának magasak lennének a költségei, ebből viszont az is következik, hogy elmarad a fuvarozás környezetet károsító hatása. Az agyagbányákat teljes kitermelésük után visszaadják a természetnek, szakszóval rekultiválják. Az így kialakult zöldterületeket vagy új funkciókkal hasznosítják – például pihenőparkok, golfpályák céljára, vagy visszaállítják az eredetit megközelítő állapotot. A kisebb rágcsálók és a madarak előszeretettel költöznek ezekre a területekre.

A „környezetbarát” szót sokféleképpen lehet alkalmazni. Vannak olyanok, akik azzal büszkélkednek, hogy termékeik gyártása során nem alkalmaznak semmi olyan munkafolyamatot, ami veszélyes lehet a környezetre, tehát az ő termékük előállítása nem károsítja a természetet. Nagyjából annyira monda­nak igazat, mint az egyszeri pufferosné, aki azzal büszkélkedett, hogy az ő műintézetében még egyetlen leány sem züllött el. Persze, mert már züllötten kerültek oda! A téglagyárak termékeik előállításához nem más gyártóktól vesznek többnyire nagy energiaigénnyel és káros-anyag kibocsá­tással gyártott félkész- és késztermékeket vagy vegyszereket, hanem valódi nyersanyagból dolgoznak. Nem hárítják át másokra, hanem saját maguk oldják meg a környezetvédelmi és energiatakaré­kossági problémákat.

Térjünk vissza az agyagbányához. A kitermelt agyagot az előkészítőbe szállítják, ahol víz adagolása közben apróra összezúzzák. Az előkészítés közben keverik az agyaghoz az adalékanyagokat. Régebben polisztirol gyöngyöt használtak a gyárak, az utóbbi években azonban átálltak a környezetet kevésbé károsító fűrészporra. A fűrészpor a későbbiekben kiég az agyagból és pórusokat hagy hátra, amelyek fontos szerepet játszanak a tégla kiváló hő- és párafizikai tulajdonságaiban.

Az előkészített alapanyag a présgép szájnyílásán áthaladva nyeri el téglaformáját. Aki még nem járt téglagyárban, az nehezen tudja elképzelni, hogy miképpen alakítják ki a korszerű, nagyméretű falazóelemek bonyolult üregrendszerét. A présgép szájnyílását úgy kell elképzelni, mint egy negatív húsdarálót. Mindenki ismeri a konyhából, hogy ahol a húsdaráló vége tömör, ott nem jön ki semmi, a kis hús-rudacskák pedig az egymástól függetlenül elhelyezkedő lyukakon csúsznak ki a gépből. A téglánál ez pont fordítva van, itt a szájnyílás üres része az összefüggő, itt jön ki a leendő tégla anyaga, és az egymástól függetlenül elhelyezkedő, úgynevezett dugók alakítják ki az elem üregszerkezetét.

Ez az üregszerkezet, a kis nyílások formája és elhelyezkedése, az üregek és a bordák mérete, valamint egymáshoz viszonyított arányuk eredményezik – a pórusos anyagszerkezeten kívül – a tégla kiváló hőfizikai tulajdonságait. Az energiatakarékossággal szorosan összefüggő hőszigetelés szempontjából a korszerű égetett agyag falazóelemek speciálisan kialakított üreg­szerkezetük révén felveszik a versenyt a pár évtizede, kimondottan hőszigetelési célból kifejlesztett újszerű falazó anyagokkal.

Egy szájnyílás megtervezése és legyártása bonyolult és költséges dolog, komoly műszaki feladat ezeknek a dugóknak a helyes formai kialakítása és elhelyezése a sűrű acélszerkezetben. Különösen igaz ez a Porotherm HS falazóelem-család gyártásánál használt szájnyílások esetében. A bonyolult ám nagyon korszerű technológia azonban meghozza az eredményét, A Porotherm HS falazóelemek az egyrétegű falszerkezetek „hőszigetelési csúcstartói”.

De megtévesztő csak a hőszigetelést vizs­gálni, mert legalább ennyire fontos a nyári lakóérzetet legjobban befolyásoló hőtárolás-hőstabilitás kérdése, ami egyértelműen a falszerkezet hasznos hőfizikai tömegével függ össze. A hasznos hőfizikai tömeg a falnak a felületétől kb. 1-1,5 cm mélységig terjedő része, ami az égetett vázkerámia falazóelemeknél tömör cserépréteget jelent. Ennek a résznek a testsűrűsége az elem test­sűrűségének kb. kétszerese, vagyis a hasznos hőfizikai tömeg is kétszerese a falazóelemének.

Sajnos többnyire sem az építkezők, sem az építészek nem veszik figyelembe, hogy az épületek nyári hőtechnikai viselkedése is szorosan összefügg az energiatakarékosság kérdésével. Gondoljunk csak arra, hogy a nyári kánikula idején bekapcsolt légkondicionálók elektromos fogyasztása milyen gyakran sodorja végveszélybe az országos villamos energia ellátást.

Magyarországon az építőanyagoknak mind a hideg, mind a meleg időjárási viszonyoknak meg kell felelniük. Az égetett vázkerámia falazóelemek ellentétben a homogén kialakítású falazóanyagokkal, optimá­lisan egyesítik a téli és a nyári igényeket kielégítő szerkezeti részeket, vagyis belsejükben a könnyű és jó hőszigetelő borda-üreg rendszert, a fal felületén – a hőtárolás-hőstabilitás szempontjából hasz­nos vastagságban – található tömör, nagy tömegű, ezért jó hőtároló képességű külső bordával.

Itt dől el az akusztikai tulajdonságok jelentős része is, mert a hangszigetelő képesség a tégla tömegével és üregrendszerének formájával függ össze. Ugyancsak a szájnyílás határozza meg, hogy hagyományosan sík falú lesz a tégla, esetleg habarcstáskás kialakítású, vagy pedig a legkorszerűbb – magyartalanul, de már megszokottan – nútféderesnek nevezett formát nyeri el. A „nútfédert” horony-ereszték-nek szokták magyarra fordítani. Ezeknél a falazóelemeknél a téglák egymáshoz illeszkedő függőleges falai közé nem kell habarcsot rakni, ami nem csak a kivitelezést gyorsítja meg, hanem a fal hőszigetelő képességét is tovább javítja.

A présgépet elhagyva vágógép huzalja a megfelelő méretűre vágja a „téglakígyót”, majd a nyers téglákat a szárítóba viszik.

A szárítóban 40 - 100C közötti hőmérsékleten a tégla nedvességének túlnyomó többségét elveszíti.

A szárítóból speciális kemence-kocsikra kerülnek a téglák. Most következik a téglagyártás legfontosabb folyamata, az égetés, ahol az agyagban lejátszódnak a fentebb ismertetett kémiai folyamatok. Az égetés energiaigényes művelet és a nem is olyan régmúltban erősen szennyezte a környezetet, azonban a technológiai fejlesztések eredményeképpen a korszerű téglagyárak ma már energiatakarékos és környezetkímélő módszereket alkalmaznak, például a káros anyagok kiszűrésére filter-berendezéseket szerelnek a kéményekre, valamint újrahasznosítják az égetéskor keletkezett hulladék hőt, ami régebben a levegőbe került.

A Magyarországon először a Wienerberger által meghonosított csiszolt gyártási technológia, a POROTHERM Profi téglák gyártásakor az égetés után belép még egy gyártási fázis. A méretre vágott téglák nagyméretű csiszolókorongok között haladnak át miáltal a falazóelemek milliméter pontosságúakká válnak.

Ezek után már csak a csomagolás van hátra és a falazóelemek készen állnak arra, hogy napjaink téglaépítészetének gyöngyszemeit építsék meg belőlük. Akár burkolva, akár vakolva. A többi már az építészeken és kivitelező mestereken múlik.

További anyagok