.jpg)
Hogyan kerültél a Wienerbergerhez, milyen karrierút vezetett idáig?
Másfél évtizedig kerámia burkolatokkal foglalkoztam több gyártó és kereskedő cégnél is. Csempés témában az utolsó munkahelyem Magyarország egyik legnagyobb kereskedő cége volt, azután szerettem volna ismét gyártói oldalon dolgozni. A Wienerberger-es pozícióm előtt négy éven át voltam a Semmelrock kereskedelmi vezetője. A gyártói oldalon szerintem az a különleges, hogy van az embernek ráhatása a termékválasztékra. Nem más gyárak választékaihoz kell igazodni, nem az ő esetleges kereskedelmi stratégiájukat kell valamennyire lekövetni, hanem itt saját termékekkel, saját választékkal, saját stratégiával lehet dolgozni.
2020 nyarán, még a Semmelrock fúzió kezdete előtt, megpályáztam a Wienerberger zRt. nyugati sales régióvezetői pozícióját. Úgy gondoltam, még a fúzió előtt meg szeretném ismerni a Porotherm és a Tondach brandek világát is.
Tudatosan választottad a sales-es karrierutat?
Az értékesítői karrierutat teljesen tudatosan választottam. Külkereskedelmi főiskolát végeztem, már akkor sales-es akartam lenni, a kereskedelemben akartam dolgozni. És hogy miért is? Egy szóban tudnám ezt összefoglalni: vadászat. Folyamatosan kutatni új üzleti lehetőségeket, megnyerni bonyolultabb és nagyobb üzleteket, ez az, ami vonzott. Ehhez kapcsolódik az adrenalin. Egy értékesítő mindig keresse az adrenalinlöketet, mert az üzlet tele van mindenféle, jó értelemben vett feszültséggel, aminek a végén sikerélményre vágyik az ember.
Mi az, amit megtanultál és segített, hogy eljuss idáig?
Végigmentem a ranglétrán, így sokféle dolgot lehetne említeni, ebből most hármat emelnék ki. Az egyik az a kitartás. Nem véletlenül van az a mondás, hogy ha egy sales-est kidobnak az ablakon, visszajön az ajtón. De ez a „never give up” látásmód valóban kell hozzá. Továbbá fontosnak tartom a nagyon mély termékismeretet. A harmadik pedig, ami szintén alap, hogy a vevő szemszögéből kell nézni a világot.
Szerinted mi a jó értékesítő ismérve a mostani piacon a fent említetteken túl?
Az alaposság, a felkészültség és a stílus. A stílus alatt azt értem, hogyha egy új értékesítő bemegy egy új helyre, akkor is vissza tudják idézni, hogy ki volt ő, mi volt ő. Ne táskás ügynöknek titulálják, hanem legyen valami, amitől megragad az emlékezetükben.
A korábbi, 10 évvel ezelőtti piaci struktúrához képest most sokkal több elemzőkészség és kutatómunka kell egy értékesítőnek, amire korábban egyáltalán nem volt szükség. Közelített a sales és a kontrolling is egymáshoz.
Mire vagy a legbüszkébb az itt töltött idő alatt?
A legfontosabb az, hogy be tudtam illeszkedni ebbe az összeszokott csapatba. Üzletileg pedig arra vagyok büszke, hogy fel tudtam pörgetni a kapcsolatot néhány jelentős vevővel a nyugati régióban, akikkel az utóbbi években nem ment jól az együttműködés.
Mivel sikerült ezt elérni?
Sokat foglalkoztam velük, sokat mentem hozzájuk személyesen. Folyamatosan monitoroztam az üzleti múltjukat, próbáltam megérteni az ő saját stratégiájukat is, majd ehhez illesztettem hozzá azt, amit mi a „Winitől” tudunk nekik kínálni.
