Még komolyabb termékfejlesztés
A kisebb-nagyobb innovációk ezt követően hosszú évtizedekig jellemezték az üzemet. Ennek része volt a termékfejlesztés is és 1962-ben új kísérleti téglafajta gyártását kezdték meg a gyárban. A sok lyukú – ez nem egyezik meg a jelenlegi szabványban szereplő sok lyukú téglával –, magasított tégla méreteiben és tulajdonságaiban is eltért a megszokott normál téglától. Az újdonságról azt tartották, hogy tartós és jó hőszigetelő. Úgy tervezték, hogy évente mintegy egymillió darabot gyártanak le. Ezekben az években szűntek meg a gyár mellett lévő téglagyári lakások is, ahol hosszú-hosszú éveken át laktak az üzem dolgozói, családjai.
1983-ban egészen új fejlemény következett. A Vas Népe arról írt, hogy új téglagyár épül, amelyet NSZK licensz alapján fejlesztett cseh gépekkel szerelnek fel. A terv a kisméretű téglagyártás növelése volt. Erre egyébként központilag országos programot dolgoztak ki és tíz hazai gyárat szemeltek ki a célra – ezek közé került be Kőszeg is. Így az előkészítő gépsorokat lecserélték, automata vágóberendezés került a termelésbe és műszárítót állítottak rendszerbe, és egy új gyártócsarnok is felépült. A régi Hoffmann-körkemence helyett pedig egy levágott végű körkemence épült, és már targoncával hordták be a kiégetetlen téglát. A helyi munkák 1985 szeptemberére fejeződtek be. Ekkor 55 fő körül mozgott a létszám. A sors furcsa fintora volt, hogy mire elkészültek a fejlesztésekkel, addigra kiderült, hogy a kisméretű tégla hazai forgalma meglehetősen megcsappant. Így maradt a korábban említett sok lyukú tégla, ami megfelelt az akkori hőszabványoknak is. A felhasználók ezeket előszeretettel vásárolták, olyannyira, hogy akadt olyan időszak, amikor rendszeresen jöttek értük a Tiszántúlról is. A termelés ennek köszönhetően elérte az évi 11-12 millió téglát.
Arról is a Vas Népe számolt be 1987 telén, hogy a sorozatos fejlesztések hatására már „a fizikai munkások között négy nő van”(...), a „korszerű technológia mellett” ugyanis lehetővé vált, hogy őket is alkalmazzák ilyen feladatokra. A lap néhány mondatban egy rövid történeti összefoglalót is adott: „Múlt és jelen egyszerre látható ma Kőszegen a téglagyárban. Állnak még a régi üzem épületei, némelyiknek csak egy-egy fala. Ilyen volt. A magas csarnok már a jelen. S egy kicsit már a jövő is érzékelhető. A gázfogadó, a fedett agyagtároló váza már azt jelképezi, itt is többre, jobbra törekszenek.” Ekkoriban már jó ideje a Tégla és Cserépipari Tröszt Közép-Dunántúli Téglaipari Vállalat Kőszegi Téglagyár néven működött az üzem, ám már nem sokáig: a vállalat nem sokkal a rendszerváltás után megszűnt.
